[43-24] [23-4] [3-1]
Nekem is van egy történetem...
Ezen a nyáron barátnőimmel sátoroztunk. (3 napig voltak itt) Rémtörténeteket találtunk ki. Az unokatesóm történetétől mindenki beparázott...mikor már mindenki aludt én még telefonoztam. Mivel mindenki félt égve hagytuk a lámpákat a sátorban. Kintről reccsenéseket hallottam. Kimásztam..És életemre esküszöm...de egy...ember rohant el a bokroknál...Mivel azelött esett az eső, a sárban lábnyomokat láttam....Nagynehezen elaludtam....
---Másnap este----
Elmeséltem a lányoknak mi történt....először nem akarták elhinni....Komolyan azt hittem egy horrorfilmbe csöppentem...Mindenki nagyon félt...ugyh aznap nem aludtunk. Füleltünk....újjabb ropogásokat hallottunk...nem mertünk kinézni úgyhogy bent vártunk...A sátor oldalát valami kaparta...nem állat...vagy valamiféle...szörnyeteg...Sikítva rohantunk be a barátnőmék házába....
Hogy mi volt az a lény....mai napig nem tudjuk....
Ha szeretnétek nyugodtan megcsinálom storynak :)
|
INstagramon fel lett töltve egy képem egy vodkás üvegről És nem én voltam. Mivel családi ünnepség volt meg kérdeztem az összes rokonomat. egyik se volt.
|
Na hali. Történt pár dolog, kissé szenilis vagyok így csak azokat mondom, amik az eszembe jutnak:
1.Story:
A barátnőm itt aludt, és fotóháborút folytattunk. Én az ágyban feküdtem, ment a tv, pontosan emlékszem, hogy a H2O-t néztük :"D.. Mikor elsült egy kép.. kb 5 percel később visszanéztük az összeset. Elsőn én, és a janás flakonom szerepelt. A másodikon pedig ő, ahogy a tükörnél áll, nézi a tükröt. Ittmág semmi érdekes nem tűnt fel. Mikor viszont elfordult a tükörtől, mellette egy fehér, ködszerű alak, pontosabban lány állt. Nem lehetett semmilyét sem kivenni, de látszott, hogy nő, mivel kb annyi lehetett magasságba mint én, tehát 160-170 körül, hoszsú haja volt, és hosszú ruhában állt a szőnyegemen. Amikro emgláttuk a kéept, mindketten remegve néztük a pontot. A kép természetesen törlésre került. hah.. kis ijedős voltam akkor még.. Anyunak elmeséltem, ő emg nevetett egy jót, azt mondta, hogy a fény játéka.. de nem, mert tényleg ködszerű volt.
2.Story:
Anyuék dolgoztak Ksikunhalason, én emg onnan 250 km-re, otthon ücsörögtem lent a nappaliban. Üvöltettem a tv-t, mikor kaparászást hallottam hátul a faajtón. MEgijedtem, így behívtam a kutyákat, hátha ők jeleznek majd valamit. Nemsokára viszont motoszkálásra és nyőgésre lettem figyelmes, a kutyák felugattak, ám mikor felhívtam mamát, hogy siessen, közben körülnéztem, nem találtam semmit. Ő si átnézte, ő sem talált többet mint én... A hangok, főleg a kaparászás egész estig, olyan 8-ig hallatszottak. Anyuék olyan 9 körül értek haza... Azóta nem hallottam a hangokat..
3.Story:
Ez egészen 9 éves koromtól van. Egyszer rémálmomban a tükörbe néztem, és egy barna, majd szőke hajú, fehér, hosszú ruhás kislányt láttam magam előtt. Sikítást hallottam, amitől zihálva felébredtem. A kislányról mai napig folynak ezek a rémálmaim, néha az érintésére kelek fel, amit érzek a bőrömön. Ám havalaki elkezdene találgatni, hogy üldöz, nem. Ezzel a lánnyal egy ideig rendesen jtászottam az lmomban, majd megint rámtámadt többször.. A lányról már egy ideje nem álmodtam, de remélem, hogy nem is jön vissza.
4.Story:
Nagyon pici voltam, olyan 4 éves. A papám rákban halt meg. Szülinapom volt, kint játszottunk az udvaron. A mamámék éttermében voltunk. Mikor felkiáltottam..
-Mama! Mama! Nézd! Miért van egy bácsi a tetőn..?-értetlenül mutattam a semmibe.
-Hol? Nincs is ott semmi?-mondta mama, erre anyu is kisietett, hogy megnézze mit kiabálok. Anyu sem láttt többet, csak én láttam az alakot. Ott ült, jobb térdét felhúzva, mosolyogva rám, a kissé göndör fürtös sötét hajú pacák.. Körbeírtam, hogy néz ki, már bent.. Egy ideig nem tudták, hogy milyen férfi, amíg meg nem mutattam a fotóalbumban...
5.story:
Jó, ez minden napos. Talán fura is. Én olyan: "Rontsuk meg az embereket a hülyeségeivel" lány vagyok. Imádom a , anime horror, ijesztő dolgokat. Talán a haláldoktorért voltam oda a legjobban töri órán. Akit érdekel ki és mi volt az, nézzen utána. Van amikor szimplán hallom a hangokat, leállok ebszélgetni. A lénnyel aki ott van mellettem leülök kártyázni. Sokszor látok árnyakat, amikhez hozzászoktam. Normálisan látom a lényeket és tudok velük beszélni, mint az emberekkel... ^^ Talán néhány mebe hülyeségnek tartja... De nagyon nem az :*
|
Ha jól emlékszem tavaly az osztállyal erdeiiskolába mentünk az isten háta mögé.Mi,a lányok és pár fiú a körbevezetést választotta de 3 fiú egymaga ment felfedezni a helyet.A következő órákban félkor és egészkor puskadörgés volt,de akkor mind a kettő fiú megvolt.Este is tartott a lövések zaja.A fiúk külön bongallóban aludtak.A két kíváncsi fiú egymással szemben aludt az ablak mellett.Az egyik éber fiú Laci éppen felkelt amikor az ablak kinyílt és állítólag egy pikkejes kéz vette fel az osztálytársunkat és vitte el.Másnap Maya megtalálta az erdőben és eléggé furán viselkedett.Mint aki csak testben van itt.Azóta egy eléggé furrrcsa ember és egyszer késsel támadt az ellenségére aki egy lány.De szerencsére nem történt semmi baj,de ez nem rajta múlt...
|
Azt én mondtam hogy emlékszem hogy felültem, és beszélgettünk, emlékszem mindenre amit mondtatok csak a sikítást nem hallottam.... De valamire fel kellett ébredjek szóval.... Azt tudom hogy felültem, kérdeztem tőled h mi van, és te mondtad h sikítást hallottál, én meg h nem hallottam, azt mondtad Elyon volt, megkérdeztem őt is h mi van, azt mondta semmi... vagy talán nem is felelt? nem emlékszem... reggel meg....
|
Húha, azért veletek is történnek ám furcsaságok.o_O Hadd meséljek én is valamit, ami ugyan több hónapja történt még tisztán bennem él. Nem is igazán ijesztő történet csak nagyon furi.
Szóval szilveszterkor Aria komámasszonynál aludtunk a többiekkel (Bridget, Elyon, Lara)... Nem tudom mikor, azt hiszem 3 óra felé hajtottuk álomra a fejünket miután kiszórakoztuk magunkat. Hát eltelt fene tudja mennyi idő, mikor nagyon hirtelen egy hatalmas sikításra ébredek. Tisztán hallottam, hogy Elyon volt az, a szívbaj jött rám, látom a többieket is fölverte. Én az ágyon aludtam, középen, tőlem jobbra a fal mellett Bridget, balra pedig Aria. Elyon és Lara pedig a földön. Fölülök, látom már Lara is ül.
- Mi történt? - kérdezem.
- Semmi, semmi... - látom, ahogy Elyon egyik kezével legyintget, hogy nyugi van, a másikkal a fejét fogja. Aria mellettem motyog, picit fölül ő is, de hamar visszahuppan. Kétszázzal ver a szívem, visszafekszem, Bridget felém fordul, ki sem nyitja a szemét...
- Mi történt? - kérdezi nagyon kómásan.
- Elyon sikított... de nincs baj. - nyugtattam, azzal vissza is fordult, s aludt tovább. Én is igyekeztem ezt tenni, de vagy 10 percig feküdtem még és vártam, hogy lecsillapodjak, még mindig a hirtelen ébredés hatása alatt voltam.
Reggel nyugodtan ébredtünk. Elkezdtünk beszélgetni, hogy ki, hogy aludt, horkoltunk-e stb... aztán elkezdem mondani...
- Egész jól aludtam, csak miután Elyon sikított, nehezen aludtam vissza...
- Sikítottam?! - kérdezi megdöbbenve.
- Nem is emlékszel? - meg sem lepődtem, hiszen Elyon elég szenilis.
- Ez mikor volt? - kérdezik már a többiek.
- Nem tudom, órát nem néztem. Gondolom ti sem...
- Mi van? Átaludtam valamit?
- Nem sikított senki. - lassan meggyőződtem róla, hogy egyikük sem emlékszik semmire.
- De hát mind fölkeltetek, beszéltünk is. - elmeséltem szóról szóra, hogy volt, mire azt bizonygatták, hogy álmodtam, de ekkor Bridget másra utalt...
- Én annyira emlékszem, hogy egyszer te felültél, de biztos nem sikított senki. - itt már kezdtem azt hinni, hogy alva jártam vagy valami hasonló. Megkérdeztük Aria szüleit és a bátyját, de senki nem hallott sikítást. Megőrültem vagy nem tudom mi történt, de sokáig járt még a dolgon az agyam.
Elmeséltem Rékának, aki azt mondta talán abban a pillanatba éberebb lehettem a többieknél, mert megesik az ilyen. Azzal lezárult a dolog.
Viszon tegnap... ismét buliztunk. Ezúttal a halott nagymamám több, mint egy éve üresen álló házában, és Bridget nem tudott eljönni, szóval csak négyen voltunk. Mi négyen, a hatalmas ház és a csendes utca... befészkeltük magunkat a legkisebb szobába és elvoltunk. Valahogy fölmerült ez a bizonyos szilveszteri éjszaka...
- Amúgy lehet, hogy tényleg volt valami... úgy rémlik, mint ha mondogattam volna tényleg, hogy semmi-semmi... de nem biztos! Viszont tuti, hogy nem sikítottam. - kezdi magyarázni Elyon.
- Én meg emlékszem arra, hogy beszéltetek. Vagyis nem beszédre csak motyogásra, fölébredtem és hallottam motyogást, meg mozgolódást, és láttam, hogy Ali, te ülsz. - mesélte Aria, mire Lara is megszólalt.
- Én meg emlékszem arra, hogy fölébredtem, csak arra nem, hogy mire és akkor kérdezted Elyont, hogy mi történt...
Nocsak-nocsak... nem is vagyok olyan bolond.:D Mindegyikük emlékszik valamire, csak a sikításra nem, amire viszont minde felébredtünk. Az tény, hogy mind az öten ugyanakkor ébredtünk fel, de vajon mire? Én váltig állítom, hogy egy nagy sikításra, a többiek ezt nem feltételezik... de akkor mi volt az, ami fölriasztott minnyájunkat és személyszerint engem halálra rémített?
|
Ez 5 éve történt velem:A barátnőmmel Hannával az ő házukban voltunk(emeletes kertes ház)egyedül mert az anyukája elment a boltba az apukája meg dolgozott.Hanna kitalálta,hogy idézzük meg a nagymamáját,én egyből tiltakoztam,de ő rábeszélt,mert úgysem történik semmi.Elővettünk 4 gyetyát és meggyújtottuk,nekem nagyon rossz előérzetem volt,és mondtam is a barátnőmnek,de nem is figyelt rám elővette a mamája fényképét.....és akkor a gyertyák elaludtak,kettő kép leesett a falról,a fénykép meg a szoba sarkába repült! Olyan gyorsan ahogy csak tudtunk futottunk ki a házból a papámékhoz akik két házzal arrébb laktak,Hanna két napig nálam aludt az eset után......iokuvati
2012.11.01 19:08 reckina-sims „
Történt veled mostanában vagy esetleg régebben valami ijesztő? Netán tudsz egy jó rémtörténetet? Oszd meg velünk! Persze kúltúráltan.
|
Én is tudok egyet, ami velem történt meg.
Nos kb. 2 hónapja meghalt a papám testvére. Aznap este nem bírtam aludni ezért mereven bámultam a plafont a sötétben. Kb. úgy hajnali 2-kor kopogást hallottam az ablakomon. De viszont amikor megnéztem, nem volt ott senki! És pont aznap halt meg a papám testvére!
|
Jézus, én ott haltam volna meg.:O
|
Jujj.. én nagyon durvát tudok! Velem történt meg, és bekakiltam. Bemegyek a suli wc-jébe a bálon. Kb. éjfél volt. Elment mindenhol az áram. Már akkor bekakiltam. Ki akartam rohanni, de valaki nyomta az ajtót. kb 5 percet ültem a sarokban remegve, amikor visszajött az áram. A tükrön meg kézlenyomatok voltak, de én nem voltam, mások meg nem voltak a wc-ben. Azóta is rejtély ez az egész! :/
|
Én is tudok egy történetet.
Egyszer egy férfi bent ült a jakozziban.
Hirtelen felfigyelt valamire. És az a valami az volt...
HOGY LEESETT A GATYÁJA!
Egy kislány feküdt az ágyában. Nem tudott elaluni,mert az ágya mellett állt egy...
ÉDES KIS NYUSZIKA!
|
Úristen!!! :OOOOO Ezt, hogy élted túl?!?! o_O
|
elmesélem a leges legijesztőbb sztorit.. anya hajnalba elment pestre... amikor felkeltem.. kinyitottam a.. hűtőt! és nem volt otthon semmi kaja!!!!!!!! :O xd
|
Úristen azt a történetet ismerem.o_O Nagyon komoly.:O
|
Na, Sophie, nekem is van egy tök jó történetem. 5 idióta lányról szól, köztük te én és Cari meg Maya (és Bridget), akik az éjszaka közetén, október 31-én belopództak a halott nagymamád házába...
|
Na, egyenlőre ez az 5 elég lesz.:) Szeretném mondani, ha akadnak esetleg köztetek vállalkozó szelleműek, egy-egy történetet megpróbálhatnátok elkészíteni sims sztoriba. Ezt elküldenétek és természetesen fölkerülne a honlapra. Ha valakinek van kedve hozzá írja meg! :)
|
Halloweeni 5. ( A történetek a neon.hu-ról vannak!)
A szerető halála
Évtizedekkel ezelőtt történt, amikor a technika még nem tette lehetővé azt, hogy egy autós probléma esetén gyorsan és egyszerűen lehessen segítséget hívni. Egy fiatal pár kocsival épp egy buliba tartott, ám az út kellős közepén a berendezés megadta magát, s lerobbantak egy isten háta mögötti területen.
A srác kiszállt, megpróbálta helyrehozni a hibát, de nem sikerült neki, így azt javasolta a barátnőjének, hogy mivel úgyis csak hátráltatná magassarkújában és rövidke ruhájában, inkább maradjon az autóban, amíg ő segítséget hív.
Bár a lány nagyon félt, a fiú azt javasolta, bújjon le az ülések aljához és takarja be magát, így bárki arra jár, azt fogja hinni, hogy csak egy üres kocsi áll ott. Megcsókolták egymást, a fiatalember bezárta az ajtót, majd elindult a néhány kilométernyire található benzinkútra.
A lány csak várt, várt, egyre idegesebb lett, fogalma sem volt, mennyi időbe telik lerendezni az ilyesmit, aludni természetesen nem tudott a félelemtől, míg végül lépteket hallott.
Bizakodva felült, s kinézett az ablakon, de akit látott, az nem a barátja volt. Egy undorító, eltorzult arcú idegen közelítette meg az ajtót, majd vérfagyasztó, őrült mosollyal szemmagasságba emelte a lány meggyilkolt kedvesének levágott fejét.
A lány sokkot kapott, zokogni kezdett, azt sem tudta, mit csináljon, segítségért kiáltott, de az idegen nem mozdult, ugyanolyan elborult mosollyal tartotta a véres fejet.
A fiatal nő behunyta a szemét, hogy legalább a látványtól megkímélje magát, s amikor kinyitotta, látta, hogy a gyilkos felemel még valamit. A kocsikulcsot, amit áldozata zsebéből lopott el...
Mi az igazság?
Megnyugodhattok, bár sajnos időről időre felbukkannak tinédzsergyilkosságokról szóló hírek a médiában, ez az eset soha senkivel nem történt meg. A 60-as évek Amerikájában, unalmas koleszos összejöveteleken, ottalvós bulikon kezdett terjedni szájról szájra, különböző formákban ez a rémes legenda. Előfordul olyan változata is, melyben a szerencsétlenül járt fiút felakasztják egy fára, vagy a fejét az autó antennájára tűzik, a lány pedig nem tudja, mi okozza a furcsa, kopogó hangot a tetőn, mire később kiderül, hogy a csöpögő vér.
A legtöbb verzió úgy végződik, hogy hajnalban megjelenik a rendőrség, s arra utasítják a lányt, hogy szálljon ki a járműből, induljon el feléjük, de nehogy visszanézzen. Kíváncsisága azonban nem hagyja nyugodni, s mégis hátrapillant, akárcsak Orfeusz és Euridiké történetében, azzal a különbséggel, hogy itt az válik (majdnem) halálra, aki visszafordult, nem az, akire ránézett.
Létezik egy még régebbi, ehhez hasonló horrorlegenda, mely egy kampókezű gyilkosról és szintén két fiatalról szól, ám abban szerencsére nem hal meg senki, csak jól ráijesztenek a párosra. Ezt gyakran szülők mesélték el gyerekeiknek, hogy elriasszák őket a kései kóborlástól és a bulizástól. Tehát nyugi, ha épp egy szalagavatóra autóztok, és véletlenül lerobbantok, nem fog kampókezes gyilkos ijesztgetni titeket, csak kellett egy hatékony fegyver a szigorú és aggódó szülők kezébe - az nem számít, hogy szerencsétlen bakfis utána esetleg aludni sem tudott, legalább a vad partik "fertőjétől" megmenekült.
|
Halloweeni 4. ( A történetek a neon.hu-ról vannak!)
Tíz szúrás
Csendes kis falu volt, hétköznapi lakosokkal: mezőgazdasági munkások, eladók, feltörekvő fiatalok és idős emberek tengették ott békés napjaikat. A rendőrségnek nem sok dolga akadt, néhány lopáson és családi perpatvaron kívül általában semmi különös nem történt arrafelé.
Egészen addig a borzalmas napig. Az egyik gazdát sokkoló látvány fogadta, amikor hajnalban az istállóba ment, hogy megfejje a kecskéit. Mindhárom a földön feküdt, alattuk vértócsa, s amikor a férfi közelebb lépett, hogy jobban megfigyelje a tetemeket, mindegyik mellkasán tíz, egészen pontos kerek szúrást látott.
Azonnal jelentette az esetet a rendőrségen, s az illetékesek megkezdték a nyomozást az ügyben, ám napokig semmit nem találtak. Az állatelhullások folytatódtak, s még az állatorvos sem tudott rájönni, mi öli halomra szerencsétlen párákat.
Egyik este a falu péke, Fred a szokottnál később indult haza. Sötétedett, és egy lélek sem volt a környéken, amikor furgonjához lépett, s már épp beszállni készült, mikor a pislákoló közvilágítás fényében egy furcsa, sötét alakot látott közeledni.
- Hé, ki az? Ne gyere közelebb!
- kiáltotta, s a kocsiajtóhoz nyúlt, ám nem volt elég gyors. A gyilkos lény nekiugrott, s az ordító Fred már csak az éles fájdalmat érezte a mellkasában, azután elsötétült előtte minden.
Másnap reggel találták meg vérbe fagyott holttestét, mellkasán pontosan tíz szúrással. A településen gyorsan terjedt a hír, teljes pánik tört ki, de két bátor ifjú, John és Jacob megesküdött rá, ha más nem, ők biztosan előkerítik a tettest.
Miután elköszöntek édesapjuktól és idős nagyanyjuktól, walkie-talkie-kkal és késekkel fellfegyverkezve alkonyatkor útnak indultak: John a gyilkosság helyszínére állt őrködni, Jacob pedig a környéken járkált.
Kicsivel éjfél előtt John bokorrecsegésre, majd egy ordításra lett figyelmes a közelben. Azonnal futásnak eredt, hogy megmentse bátyját a bestiától. Szerencsére még időben érkezett, ugyanis a fekete alak épp készült mellkason szúrni áldozatát, ahogy a többivel is tette, de Jacob elkapta egyik kezét, s levágta az ujjait.
A lény felvisított, majd eliszkolt. Jacob mentőt hívott, s a kórházban, ahol ellátták a fivérét, mindenki elismerését fejezte ki a testvérpár bátorságáért. A két fiú hajnali hat körül érkezett haza. Csak a nagyanyjukat találták ébren, így gondolták, nem is zaklatják föl a rémhírekkel ilyen korán, inkább mindketten megpuszilták őt, s elköszöntek tőle, mielőtt aludni tértek volna. Egyikük sem vette észre, hogy egyik kezéről hiányoznak az ujjai.
Mi az igazság?
Senki sem gondolná, hogy békés, kedvesnek tűnő idős hölgyek brutális gyilkosságokra is képesek, pedig a médiában felbukkanó hírekben nem egyszer olvashattunk ördögi nagymamákról. Ez a legenda természetesen csak kitaláció, ám hasonló esetek már történtek: egy öregasszony például 13 éves unokája életét oltotta ki egy veszekedést követően, de akadt a démoni anyókák között sorozatgyilkos is. Közülük az egyik leghíresebb Dorothea Puente volt, akit kilenc ember megölésével vádoltak, igaz, nem tudták mindegyik esetet rábizonyítani, ő pedig mindvégig teljesen ártatlannak vallotta magát.
Dorothea élete nem volt fenékig tejfel, elárvult, több házassága dőlt dugába, és úgy tűnik, időskorára annyira megkeseredett, hogy már semmi sem számított neki, csak a pénz. Egy időben panziót működtetett, s az ott megszálló idős, beteg emberek közül többet is hidegvérrel tett el láb alól, hogy pénzüket megszerezze.
Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül, 2011-ben hunyt el 82 évesen. Tudjátok, mi durva még? Hogy barátságot kötött egy újságíróval, aki interjúsorozatot készített vele, de a néni nemcsak válaszokat küldött neki, hanem recepteket, melyekből Főzőcske egy sorozatgyilkossal címen bestseller íródott. Nekünk valahogy nem lenne gyomrunk hozzá.
(Ennek a végén jót nevettem.:D)
|
Halloweeni 3. ( A történetek a neon.hu-ról vannak!)
Bloody Mary / Mary Worth
Egy internetes mesélő története alapján
Kilencéves lehettem, amikor pizsamapartit rendeztünk az osztálytársaimmal. Körülbelül tízen lehettünk, s amikor már eluntuk a szokásos játékokat, éjfél körül egyikünk azt javasolta, játsszunk Mary Worth-öset.
Mivel néhányan azt sem tudták, mi fán terem az a Mary Worth, az egyik lány elmesélte a történetét.
Nagyon-nagyon rég, élt egy fiatal lány, aki gyönyörű vonásokkal született és imádta magát nézni a tükörben, ám szerencsétlenségére egy csúnya balesetben annyira eltorzult az arca, hogy a szülei úgy döntöttek, soha többé nem engedik tükör közelébe, nehogy sokkot kapjon a látványtól.
Egy éjjel, amikor mindenki aludni tért, Mary nem bírta tovább, és mégis tükörbe nézett. Bár ne tette volna! Ahogy megpillantotta szörnyű sérüléseit, sikítozni és zokogni kezdett, majd bemászott a tükörbe, hogy megtalálja régi képmását, s magában megesküdött, bárkit, aki ezután keresni fogja, ugyanúgy elcsúfít, ahogy a baleset őt.
Egyesek akkoriban ezt úgy értelmezték, hogy a kislány röviddel az eset után meghalt, s mivel a tükröt a régi kor embere gyakran a túlvilág kapujának hitte, úgy gondolták, a lelke a tükrön keresztül lépett át a másik síkra.
Ám jaj annak, aki a nevét kántálja, s megpróbálja megidézni őt: abban a percben átok száll rá, s ha nem elég elővigyázatos, Bloody Mary szétszabdalja az ő arcát is, sőt, egyes források szerint elvágja az illető torkát és a csuklóját, majd villával kiszedi a szemgolyóját.
Mi kipróbáltuk, alig mondtuk ki hétszer, hogy "Mary Worth, Mary Worth, hiszek benned, Mary Worth!", az egyik lány, aki közvetlenül a tükör előtt térdelt, éktelenül sikoltozni kezdett, s minden erejével próbált elmenekülni onnan.
Olyan hangosan sivalkodott, hogy a házigazda anyukája is bejött a szobába, ám ő már csak annyit látott, hogy a lány a sarokban sír, s mikor megfordult, vöröslő karmolásnyomok éktelenkedtek az orcáján. Sosem felejtem el a látványt.
Mi az igazság?
Józan paraszti ésszel rá lehet jönni, hogy ebben a történetben legfeljebb a pizsamaparty és a szellemidézés stimmelt. A 18-19. században számos írás bizonyítja, hogy az emberek valóban hittek abban, hogy a tükrök képesek feltárni a jövőt, s rajtuk keresztül átjáró nyílik a túlvilágra.
Egy régi angol babona szerint, ha elég sokáig nézed magad a tükörben, megláthatod az ördögöt. Köztudott, hogy a bigott felfogás szerint a hiúság démoni tulajdonság, bizonyára ilyenekkel ijesztgették azokat a leányokat, akik túl sok időt töltöttek a szépítkezéssel.
Hitték továbbá, hogy ha halott van a szobában, akkor az összes ott tartott tükröt és képet le kell takarni, mert ha egy élő személy meglátja bennük saját magát, esélyes, hogy az elhunyt szelleme is megjelenik a tükörképben, alaposan megrémítve ezzel az illetőt.
Alan Dundes folklórkutató szerint a Bloody Mary (Véres Mária) egy bizarr beavatási szertartás, mely többnyire a fürdőszobában kap helyet, és a vérrel kapcsolatos, tehát tudat alatt a nemi éréshez, a menarchéhoz kötik. Hasonló elven működik, mint az ókori római verzió, melyről a pompeji Misztériumok villájában freskók is készültek. Ezeken azt láthatjuk, ahogy néhány fiatal nőt beavatnak a dionüszoszi kultúrába, a felnőttlét rejtelmeibe, s ez gyakran ijesztő és fájdalmas élmény.
|
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés