Unhappy life

Maradt még pár percem indulásig ezért leültem gondolkozni mint ahogy azt minden reggel teszem. Mindig azon töprengek, hogy egyedül élek ebben a nagy házban se szüleim se rokonaim nincsenek és nem tudom magam ellátni. Éppen, hogy csak a számláim kitudom fizetni. A munkámból nem tudok megélni most a pasim munkahelyén dolgozok átmenetileg. Folyton ezek a gondolatok kavarognak a fejemben és még egyik re sem találtam választ.

​Nagy nehezen sikerült kivernem ezeket a gondolatokat a fejemből és erőt meríteni magamon, hogy elinduljak a pokolba, de mielőtt kiléptem volna az ajtómon vetettem egy pillantást a húgom szobájára és úgy döntöttem, hogy körül nézek még egyszer mielőtt elindulok. Beléptem és megálltam az ágya előtt ahol régen aludt a 12 éves húgom vissza emlékeztem, hogy hányszor hívott, hogy olvassak neki esti mesét. A szüleim és Cara vagyis a húgom meghaltak egy autó balesetben 2 éve a 18. szülinapom előtt azóta egyedül élek. Egyszer csak észbe kaptam, hogy 2 perc és becsengetnek pedig nem 2 percnyire lakom a sulitól gyorsan fölkaptam a táskám és rohantam az iskolába.

 

Megálltam, hogy megnézzem a postaládát és megint borzasztó sok lett a számlám.- Hogy fogom én ezt kifizetni? Nem kérhetek megint kölcsön Reginaldtól.A kezembe került még egy levél amiben az állt, hogy 2 nap múlva lesz a szüleim halálának az évfordulója és megemlékezést tartanak a tiszteletükre ugyanis ők elég befolyásos emberek voltak. Könnyek gyűltek a szemembe és elkezdett szúrni a szívem nem akarom megint átélni a megemlékezést tavaly is rendeztek egyet és nem megemlékeztek a szüleimről hanem meggyanúsították őket adó csalás miatt pedig ez nem volt igaz mindig is tisztességes emberek voltak. Bementem a házba megmosni az arcom és elindultam.

20 perces késéssel sikerült beérni a suliba nem kaptam igazolatlant mert mindenki nagyon jól tudta milyen nap ez számomra ezért velem mindenki kivételezett. Mikor haza értem átöltöztem és elindultam Reginaldhoz a pasimhoz a munkába a hely az apjáé ezért azt mondta addig dolgozhatok náluk ameddig csak szükséges. Hamar beértem és még bőven volt időnk nyitásig nyomtam egy puszit Reginald arcára és helyet foglaltam az egyik széken. Mivel most érkeztünk mindketten rettentő hideg volt ezért a kabátomban ültem ami nem volt túl kényelmes.

Cerra a legjobb barátnőm mindig kiállt mellettem ha kellett és remélem ez most sem lesz majd másképp. Már csak rá vártunk, hogy megérkezzen mert itt dolgozik. Még mindig nagyon hideg van és ahogy az ajtó nyitódott még hidegebb lett.- Sziasztok! - mondta carry és megállt mellettem.-mizu? kérdezte mintha misem történt volna.-szia semmi csak máskor bejöhetnél időben is- mondtam majd ránéztem megvetően.Nagyon szeretem de ez nem a legalkalmasabb időpont, hogy szórakozzon. - Bocsi attól, hogy gyászolsz nem leszel különb nálunk- mondta cinikusan amire én bevágtam a durcát.- Lányok nyitnám a boltot szóval ne itt vitázzatok menjetek haza vagy gyertek kiszolgálni a vendégeket. -Mondta Reginald fintorogva.Én is fintorogtam egyet majd fölkeltem és levettem a kabátom aztán beálltam a pult mögé és vártam.

 

Mikor véget ért a munkaidő megbeszéltük, hogy Reg átjön hozzám és nálunk alszik. Mindketten megfürödtünk és felöltöztünk. Odajött hozzám és megcsókolt ami elég sokáig tartott ahhoz, hogy még többet akarjak megfogtam a kezét és még jobban elmélyítettem csókunkat de ő elhúzódott. - Mi a baj? - kérdeztem aggódó hangon.- Semmi csak most nincs kedvem ehez. - Mondta én meg csak tágra nyílt szemekkel figyeltem minden apró mozdulatát.- Mégis, hogy értsem azt, hogy most nincs kedved ehez? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel a választ várva. - Sajnálom de nagyon fáradt vagyok nem aludhatnánk? - Kérdezte és ő is a mozdulataimat figyelte.Nagy levegőt vettem és megszólaltam. - De.. nem baj majd máskor... - azt sem tudtam, hogy mit feleljek erre azért mégsem ordíthattam le mert nem akart velem lefeküdi.. mindegy talán jobb is így.

Másnap 6 óra körül sikerült fölkeltem és meglepődve vettem észre, hogy Reginald nincs mellettem megnéztem mindenhol de sehol nem találtam a ruháját is elvitte azt gondoltam, hogy bement az apjának segíteni a gyorskajáldába ezért fölvettem a tegnapi sulis ruhám és elindultam, hogy megnézzem ott van e.

Gyorsan fölvettem a kabátomat és elindultam. 7 óra lett mire oda értem be se kellet néznem és azt láttam, hogy a legjobb barátnőm és a pasim smárolnak a munkahelyemen. Ledöbbenten néztem magam elé és elkezdtem gondolkozni majd össze szorult a szívem és elkezdtek potyogni a könnyeim.-Mi a?- egyszer csak megszólaltam mire mindketten rám néztek és megdöbbent arc kifejezést kaptam válaszul. - Ez nem az aminek látszik. -MagyarázkodottElszaladtam és rohantam ahogy csak bírtam még annyit hallottam, hogy Reginald utánam akar futni de Cerra azt mondta neki, hogy hagyja mar úgy is mindegy neki.

Beszaladtam a szobába és bezárkóztam kivettem egy kést a szekrényemből és beballagtam vele hugi szobájába és leültem a földre utána levettem a kabátom és eldobtam. Sokáig ültem nézve a padlót aztán gondoltam egyet és felvettem a kést majd megkarcoltam vele az eremet majd egyre többször bele is vágtam és egyre csúnyább és mélyebb sebeket ejtettem magamon és még élveztem is a fájdalmat végig arra gondoltam, hogy találkozok a családommal eszembe jutott, hogy ezen a napon haltak meg. Tiszta vér volt a padló már alig láttam valamit de még mindig vagdostam az erem aztán egyre homályosabban láttam és nehezebbnek éreztem a szemeim majd minden elsötétült a kést kiejtettem a markaimból aztán egy fehér tájat láttam a szemem előtt és tudtam, hogy vége az életemnek és láthatom a szüleimet. Meghaltam mégis boldog voltam.

​

1 héttel később már a koporsómba emeltek egy eldugott fás kis részre. Reginald talált rám a házban kihívta a mentőket nem tudhatta, hogy már meghaltam. A temetésemen a pap búcsúzkodott el tőlem és csak egy ember jött el. Miután a pap elment Reginald még ott maradt velem. Sokáig csak megdermedve állt miközben zokogott.-miért kellett ezt tenned?-kérdezte bűnbánóan.-soha nem akartalak megcsalni Cerra megfenyegetett és erőszakoskodott velem? mondta majd letérdelt és azt mondta.-remélem megtudsz nekem bocsájtani.-nézett a síromra és csak nézett nézett és nézett meg sem moccant. Elakartam neki mondani, hogy nem haragszom rá és megbocsájtok neki de sajnos ezt nem tehettem meg de ott álltam mögötte és megfogtam a kezét ám hirtelen rám nézett. -te vagy az?-kérdezte csodálkozva-igen.- válaszoltam meglepetésemre értette amit mondtam és látott is azt mondta szeret és könnyes szemmel fürkészett.-én is szeretlek.-majd elbúcsúztam tőle és elmerültem a sötétségbe.