Caroline: Nos, milyen volt az első próba?
Sophie: Tömören? Tűrhető, förtelmes, és ismét tűrhető.
Caroline: Vagyis?
Rose: Szöszi Peter volt oly kedves és megjelent a próba közepén, de aztán Breddel bezártuk a raktárba… Te jó ég! Elfelejtettük kiengedni. Majd csak meghallja valaki a kiáltozását.
 

Connie: Lányok, ha már itt vagytok, igazán szentelhetnétek némit az időtökből a tanulásnak.
Caroline: Hát persze anyu…Tünés!

Caroline: Szóval bezártátok Peter-t a raktárba? Hmm… Érdekes jelenet lehetett.
Sophie: Jó is, hogy mondjátok kéne írjak ennek a majomnak egy sms-t…

Caroline: Honnan van meg a száma?
Sophie: Mrs. Martin ragaszkodott hozzá, hogy telefonszámot cseréljünk, hogy majd egyszerűbb legyen a próbákat egyeztetni. Mint például most.

Caroline: Jason nem volt ott a próbán?
Sophie: Nem…
Caroline: Mér, merre járt?
Rose: Gördeszkázni Breddel.

Caroline: De hát Jason nem is tud gördeszkázni.
Rose: Hogy tudod.
Caroline: Te meg, hogy tudod hol van.
 

Rose: Bred mondta.
Caroline: Aha, szóval Bred. Így már mindent értek.
Rose: Most mit vagy úgy oda? Bolondulsz Jasonért, mióta az eszemet tudom.
Caroline: Én legalább beismerem. De különben is csak barátok vagyunk.

Rose: Ez nem igaz, és Sophie is nekem ad igazat, ugye?
Sophie: Ti nem vagytok teljesen normálisak.

Connie: Hallottam Sophie, hogy te játszod a Hamupipőkét. Gondolom örülsz neki.
Sophie: Hát, ami azt illeti nem annyira, mint amennyire vártam.
Caroline: Ja, a hercege igen csak szőke.
Connie: Tényleg! Peter ugye? Hallottam már egyet s mást arról a gyerekről.

Sophie: Hát lányok, szívesen maradnék még igazságot tenni köztetek, de visszaírt a drága herceg, hogy 4-re jön próbálni. -.-’’ Majd holnap mesélek.

Sophie: Sziasztok!
Rose: Egyezünk meg annyiban, hogy Sophie bolondul Peterért.
Caroline: Ezt nem úszod meg ilyen könnyen.
Rose: Francba!

Sophie: Szia anyu… Persze, hogy jól vagyok… Jók a jegyeim…Képzeld meg kaptam a szerepet!

Sophie: Aha… És mikor jössz haza?... Értem…Majd beszélünk. Szia…

Sophie: Persze, ’4kor ott vagyok’… Ahhoz képest mindjárt fél 5. *Ding-ding…* Na tessék…

Peter: Bocs, hogy késtem csak tudod a drága barátaid voltak oly kedvesek és bezártak egy üres szobába.
Sophie: Látom túlélted. Gyere be!

Peter: Miért nem a szobádba mentünk?
Sophie: Csak mert gondolom semmi kedved egy rózsaszín hercegnői teremben ücsörögni.
Peter: Aha, helyes meglátás. Van itthon valaki?
 

Sophie: Nincs, csak én.
Peter: Hol vannak a szüleid?
Sophie: Most azért vagyunk itt, hogy próbáljunk, vagy, hogy ostoba kérdéseket tegyél fel?
Peter: Bocsánat.
 

Sophie: Aaaj… Anyum külföldön dolgozik. Ritkán van itthon.
Peter: És apud?
Sophie: Nekem olyan nicsen.
Peter: Oh… És egész nap egyedül vagy itthon ebben a nagy házban?
Sophie: Kezdhetnénk végre?
Peter: Persze…
 

Peter: Nem láttalak még errefelé.
Sophie: Igen, messziről jöttem.
Peter: Hercegnő vagy? Tán nemes lány?
…

Peter: Rendben akkor ezzel megvolnánk. Megyek is.
Sophie: Oké.

Sophie: Holnap fél 3kor próba.
Peter: Ott leszek. Mellesleg beírhatsz magadnak egy pirospontot. Kibírtad genyózás nélkül.
Sophie: Tudtam én, hogy elfelejtettem valamit. ;) Amúgy meg jobb is volt így.
Peter: Szerintem is. Akkor a próbán. Hello!
Sophie: Hello!