Sophie: Szia anyu! De korán jöttél…
Trish: Igen, egy munkatársam hazahozott.

Trish: Farkas éhes vagyok!
Sophie: Nem mondhatod, hogy üres a hűtő. Van itthon minden.
Trish: Például a kedvenc sütim.

Trish: Egy angyal vagy szívem.
Sophie: Olyat mondj, amit nem tudok. De mint egy angyal védelmeznem kell. Normális kaját kéne enned.
Trish: Nem, csak harapok valamit aztán megyek és lefekszem aludni.

Sophie: Hát jó te tudod, de akkor már igazán adhatnál belőle.
Trish: Ez az enyém! :P Találsz még…
Sophie: Hát persze.

Trish: Na jó, egye fene! Itt van egyed! Én megyek aludni. Holnap elviszlek vásárolni.
Sophie: Rámfér…

Sophie: *Valami nagyon erősen azt súgja, hogy az a csizma az én szekrényemből való…*

Sophie: *Hmm…Mrs. Martin azt mondta gyakoroljunk a tükör előtt.*

Sophie: Igen, kitakarítok! Megcsinálok mindent, csak engedjen el a bálba!

Sophie: *Cöhh… Tiszta hülyeség. Peternek nem menne, mert elveszne saját maga tükörképében.*

ZzzzZZZzzzZzzzZ…
*Ó üzi, csörgött a kis üzi, üzenetet kaptál!*

Sophie: Ki az élet az ilyenkor?

Sophie: *Mi a fenét akarsz?*
Gyere az erkélyre!

Sophie: Te meg mit csinálsz itt?
Peter: Gyere le!

Sophie: Hülye vagy? Dehogy megyek… Menj el innen!
Peter: Kérlek szépen!

Sophie: Remélem tisztában vagy vele, hogy jössz nekem eggyel. Anyám bármikor felébredhet.
Peter: Nem fog.

Sophie: Mi volna az az életbevágóan fontos dolog, ami miatt ide jöttél az éjszaka közepén?
Peter: Nem tudtam aludni.

Sophie: Ennyi?!
Peter: …és úgy gondoltam beszélnem kell valakivel.
Sophie: Tudod erre vannak a barátok meg a facebook. Ilyenkor még mindig fönn van valaki.

Peter: Nem, ha az öcséd gondoskodik róla, hogy ne legyenek barátaid.
Sophie: Neked van egy öcséd?

Peter: Na látod, erről beszélek. A családon kívül még csak nem is tudják, hogy tesók vagyunk.
Sophie: Ez komoly. Ki az? Ismerem?
Peter: Igen, ismered. Veled egyidős.
Sophie: Na mondd el ki az!
Peter: Majd  elmondja ha akarja…

Sophie: Hát jó. De miért van ez?
Peter: Az a poén, hogy nem tudom.
Sophie: Hmm… És mégis mit művel veled?
Peter: Pl. ma is ott volt nálunk valami csaj. Ki se jöhettem a szobámból…
Sophie: Hideg van.
Peter: Neked nem volt annyi eszed, hogy legalább egy papucsot fölhúzz!
Sophie: Te állítottál ide az éjszaka közepén!
Peter: Sajnálom, nem tudtam mihez kezdjek.
Sophie: Ne sajnáld! Ha tudok mindig segítek mindenkinek.

Peter: Most mi van?
Sophie: Menj haza!

Peter: Valami rosszat mondtam?
Sophie: Nem csak rohadt hideg van és nem szándékozom a következő hetet ágyban tölteni.

Peter: Ja… Jól van, akkor majd próbán találkozunk.

Sophie: Szia!
Peter: Jóéjt!

Sophie: *Ez megbolondult…ZzzzzZZzzzZZz…