Jason: Szia… Nincs kedved eljönni velem sétálni?...Oké, akkor eléd megyek…Rendben. Szia.
 

Peter: Elmész?
Jason: Igen. Nem tudom, mikor jövök.
Peter: Későn gyere!
Jason: Ha anyuék hívnának Brednél vagyok.
Peter: Jó. Na, sipirc!

Peter: Szia… Figyelj, üres a ház. Gondoltam átjöhetnél próbálni… Oké, akkor várlak… Hello.

Caroline: Imádom ezt a helyet. Még télen is olyan érzést kelt az emberben mintha tavasz lenne.
Jason: Tudom, hogy szereted, azért jöttünk ide.
Caroline: A hívásod komolyan életmentő volt. Épp a halálra unni készültem magamat.

Jason: Látod, a hősöd vagyok.
Caroline: Hát persze.

Caroline: Emlékszel, amikor először hintáztunk itt és annyira gyorsan mentél, hogy egyszerűen csak kirepültél a hintából, anyum meg egyből iderohant és az ügyeletre szállított.
Jason: Ugye jól állt nekem a gipsz?
Caroline: Természetesen.
 

Rose: *Felhívjam? Ne hívjam? Megteszem! Sohaaa… De muszáj lesz! Nem tudom megtenni! FELHÍVOM!!!*
 

Rose: Ő… Berd… Lehet, hogy most hülyének nézel, de nem értem a nyelvtant. Átjönnél segíteni?

Rose: ... Köszi. Idetalálsz?... Jó. Szia.

Peter: Na hello.
Sophie: Te nem tudod elképzelni milyen hideg van kint!
Peter: Rendesen átfagytál.
Sophie: Majd csak kiolvadok.
Peter: Bízunk benne. Na gyere már előkerítettem a szövegeket.

Sophie: Szép a házatok.
Peter: Igen. Anyumnak meglehetősen jó ízlése van. Kibírsz még pár másodpercet a hidegben?
Sophie: Miért?
Peter: Mert a szobám, csak a teraszról közelíthető meg.
Sophie: Csak túlélem valahogy.

Peter: Szezám tárulj!
Sophie: Jól van Aladdin, elég lesz, mert tényleg jégkockává változok, és akkor kénytelen leszel egy kívánságot a kiolvasztásomra szentelni.
 

Peter: Isten hozott a csodabarlangban!
Sophie: Mhm.

Sophie: Fiú létedre, egész rendezett a szobád. Komolyan, tökre tetszik.
Peter: Ennek örülök, de most zuhanjunk át Aladdinból Hamupipőkébe!
Sophie: Jó ötlet!

Caroline: Elmondod végre mi ez a testvéri viszály nálatok?
Jason: Nagyon bonyolult.
Caroline: Szerintem képes vagyok megérteni.
Jason: Rendben, de nagyon figyelj…

Jason: 5 éves voltam, Peter pedig 7. Egy átlagos szombati nap volt, csak a szokottnál kicsit tovább aludtam. Mire felkeltem Peter megette előlem az összes gabonapelyhet. Sosem fogom ezt megbocsájtani neki. Ne haragudj, ha felidézem még most is könnyek szöknek a szemembe.
Caroline: Te most hülyéskedsz? -.-’’
Jason: Elhiszem, hogy ez elég hihetetlen számodra, de tényleg képes volt erre az aljasságra.
Caroline: Tudod mit, hagyjuk… -.-’’

Bred: Nos, mi van azzal a nyelvtannal?
Rose: … :$
Bred: És mit pirulsz?
Rose: Nem a nyelvtan miatt hívtalak.
Bred: Az jó, mert én sem a nyelvtan miatt jöttem. Akkor már töltsük is el hasznosan az időt!

…

Sophie: Mrs.Martin oltári büszke lesz ránk a következő próbán.
Peter: Na ja.
Sophie: Olyan furcsa ez.
Peter: Mármint?
Sophie: Te gondoltad volna két héttel ezelőtt, hogy itt fogok feküdni a szobád padlóján és tök jól elbeszélgetünk?

Peter: Hát nem. ><”
Sophie: Na, ez a furcsa. De én lassan megyek is.
Peter: Nem akarsz még maradni? Szét unnám a fejem egyedül.
Sophie: És mégis mit csinálnánk?
Peter: Megnézhetnénk valami filmet.
Sophie: Bánom is én. 

Sophie: Te komolyan horrorfilmet akarsz velem nézetni?
Peter: Tetszeni fog.

Sophie: Jó, megnézem, ha másért nem a színészi teljesítményért.
Peter: Ez a beszéd.

Sophie: Idióta! Oda ne menj!!!
Peter: Nyugi már!
Sophie: Jól van na…

Peter: Nem tudom észrevetted-e de rohamosan közeledsz felém.
Sophie: Bocsánat, lányból vagyok.

Peter: Enyje de fél valaki.
Sophie: Peter! Miért csörög a telefon?
Peter: Gondolom, mert hívnak. Megyek és felveszem.
Sophie: Engem meg itt hagysz egyedül?
Peter: Nem. Gyere!

Peter: Haló?...Haló?
Sophie: Ki az?
Peter: Haló?

Peter: Valaki szórakozik velünk.
Sophie: Jézusom.
Peter: Nyugi ez csak véletlen.

Sophie: Peter, megint csörög!

Peter: HALÓ??? Szórakozz anyáddal!

Peter: Francokat…

Sophie: Na, én azt hiszem, megyek haza!
Peter: Valóban? Egyedül a sötét utcákon, mikor egy gyilkos mászkál szabadon?
Sophie: Na, jó, maradok. De ne nézzük azt a filmet!
Peter: Oké.

Caroline: Vicceltél az előbb?
Jason: Mikor?
Caroline: Hát a zabpelyhes történettel…
Jason: Kérlek, ne bolygassuk a múltat. Nekem ez fáj.
Caroline: Szóval igazat mondtál?
Jason: Miért hazudtam volna?
 

Caroline: Jaj, de dinka vagy te gyerek…
Jason: Most miért?
Caroline: Mindegy. Kezdek fázni, nem megyünk haza?
 

Rose: Bred! Apám bármikor benyithat!
Bred: Nem fog!
Rose: Olyan sunyi vagy!

Bred: Figyelj… örökké piszkálom az én Jason barátomat, hogy mit totojázik már, holott én is azt csinálom. De ezen most változtatok. Ezt a valamit, ami köztünk van hivatalosíthatnánk járásnak?
Rose: Még szép! :$

Peter: Némá! Besötétedett. Útjára indul a gyilkos!

Sophie: Befejeznéd, kérlek? Szeretném nézni a híradót!
Peter: Vagy talán kísértetek?
Sophie: Elég!!!

Peter: Oké, ha ezt szeretnéd, kikapcsolom.
Sophie: Nem a TV-ről beszélek!

Peter: Mit vagy úgy oda?
Sophie: Lehet, hogy te nem, de én hiszek a szellemekben! Régebben a lányokkal sokat foglalkoztunk efféle dolgokkal, de egy bizonyos incidens után, az egészet abbahagytuk!
*”Pafffff”*

Sophie: *suttog* Peter… E-ez meg mi volt?
Peter: Jó isten! Fentről jött. Fogalmam sincs!