Peter: Oké, fölmegyek és megnézem mi volt ez.
Sophie: Engem meg itt hagysz egyedül?
Peter: Hát te is jöhetsz.
Sophie: Én aztán föl nem megyek oda!

Peter: Figyelj, csak egy perc az egész, várj meg a lépcső aljánál.
Sophie: Nem akarom, hogy fölmenj. Amit most a legkevésbé akarok, hogy valami bajod legyen.
Peter: Mitől félsz ennyire?
Sophie: Hosszú.
Peter: Jól van, akkor tudod mit? Felkapcsoljuk a lámpát, leülünk  és megvárjuk míg hazajön Jason. Jó lesz?
Sophie: Aha.

Jason: Hoppá, ti meg mit csináltok?
Peter: Csakhogy itthon vagy.
Jason: Te mondtad, hogy sokáig maradjak.
Sophie: Mi van? ^.-
Peter: Semmi. :$

Jason: Szóval itt romantikázgattatok mi?
Sophie: Csak kellett valaki, aki megvéd a gonosz erőktől. :P
Jason: Há Margit, maga normális?
Peter: Ne hülyéskedj, valami tényleg történt.
Jason: És pedig?
Peter: Itt ültünk és horrorfilmet néztünk, mikor megcsörrent a telefon. Felvettük és nem szólt bele senki. Gondoltam csak szórakozik valaki, de amint letettem újra csöngeni kezdett és ismét nem szólt bele senki. Megint tv-t néztünk, de már nem a filmet aztán kikapcsoltam és veszekedtünk mikor föntről valami hatalmas robaj hallatszott.
 

Jason: Miféle robaj?
Sophie: Olyan volt, mintha valaki egy nagy tárgyat földhöz vágott volna.
Jason: Hmm… És megnéztétek?
Peter: Nem. Rád vártunk.
Jason: Ennyire befostatok?
Sophie: Igen, és most sem fogom engedni, hogy egyedül fölmenjen bármelyikőtök is, vagy, hogy egyedül hagyjatok.
Jason: Oké, akkor egyet tehetünk. Felhívjuk a többieket. Ömm, hát Caroline-ra most nem számíthatunk ígyis későn vittem haza és eléggé berágott az anyukája, de hívom Bredet.

Jason: Cső! Figyelj, gáz van. Át tudnál jönni?...Hogy hol vagy?...Öcsém, hát gratulálok!...

Jason: Gyertek mindketten… Oké, várunk. Cső!

Jason: Nem sokára itt lesznek. Addig meg remélem szíveskedtek elmondani kicsit részletesebben a történteket.

Jason: Szóval, mikor érkezett a telefonhívás.
Peter: Olyan fél 6 fele lehetett.
Jason: És közvetlenül utána egyből a másik is?
Peter: Pontosan.

Jason: És ha szabad tudnom min veszekedtetek, amikor hallottátok a csapódást?
Sophie: Peter folyton „szellemeskedett” és megkértem, hogy hagyja abba, mert én hiszek az ilyenekben és nem jó vicc.
Jason: Ohh… Hé kopognak!

…

Rose: Szóval mi az az életbevágóan fontos dolog, ami miatt ki kellett másszunk az ablakon?
Jason: Majd Sophie elmeséli. Mi hárman fölmegyünk az emeletre.

Jason: Ez így megfelel az elvárásoknak?
Sophie: Haha… Meg.
Peter: Milyen nagyképű valaki.
Jason: Már megint magadról beszélsz?

Bred: Jó, fejezzétek be!
Jason: Úgy sincs kedvem társalogni ezzel a gabonapehelylopóval!
Rose: Mi bajod?
Peter: Agyára ment a disney.
Jason: Jól van, inkább menjünk. Sikítunk, ha valami van.
Sophie: Mi is.

…
Rose: Ez durva.
Sophie: Az. És tudod mi jutott egyből eszembe?
Rose: Ne is mondd!
Sophie: Ha megint megtörténik kikészülök.

Rose: Ne gondoljunk erre. Lehet csak a szél volt vagy valami.
Sophie: A szél felhívott minket telefonon?
Rose: Tudod, hogy értettem.
Sophie: Igen… Na és mellesleg mit keresett nálad Bred? :P

Rose: Én is kérdezhetném, hogy mit keresel Peternél?
Sophie: Próbálni jöttem.
Rose: Ilyenkor?
Sophie: Jól van, na. Megkért, hogy maradjak.
Rose: Bred meg átjött és lesmárolt, de unalmas történet nem hiszem, hogy szeretnéd, hogy részletezzem.
Sophie: Mi a…

Peter: Hé, nem találtunk semmit, viszont nem kéne már ilyenkor hazamennetek. Gyertek csak föl!

Peter: Sophie, nyugodtan aludhatsz az ágyamban, Rose neked meg mindjárt hozok egy hálózsákot.
Sophie: És akkor te hol alszol?
Peter: Lent van elég hely.
Sophie: Hát köszi…

Rose: Na csajszi ez nem semmi. Az egyik nap ellenségek, másnap herceg és hercegnő, a következőn már barátok, utána bizalmasok most meg már az ágyában alszol.
Sophie: Problem?
Rose: Semmi.
Sophie: Igazad van, haza kéne mennem, de akkor meg kitalálná, hogy hazakísér.
Rose: Csupán figyelmes.

Peter: Kiderül, hogy a hálózsákok az én szekrényem aljába vannak. Megtalálod. Szép álmokat!
Sophie: Jóéjt.
Rose: Csaó!

ZzzzZZZzzzZzZzzz…