Caroline: Igazán nem kellett volna elmenned a szünetre.
Sophie: Fontolgattam, hogy maradok, de nem bírtam abban a házban maradni.
Caroline: Hmm?
Sophie: Most már biztos, hogy valami itt nem stimmel. Még szenteste valaki vagy valami… írt a tükörre egy kedves kis üzenetet.

Rose: Na, jó reggelt-jó reggelt! Látnotok kellett volna az arcom mikor szóltak, hogy egész napra el vagyunk kérve. Viszont a jó öreg Miss. Ilonáét örüljetek, hogy nem láttátok. Mi ez a feszült helyzet? Többiek?

Sophie: Schwanék gyanítom késnek… Éppen mesélem Carinek mi történt karácsonykor.
Rose: Jaj, a fater felborította a karácsonyfát… rémes volt.
Sophie: Téged legalább apud és nem valami túlvilági lény riogatott.
Rose: Mi van?
Sophie: Szóval, az után valamivel, hogy beszéltünk zajt hallottam a fürdőből fölmentem és egy rúzzsal a tükörre írt üzenet fogadott mi szerint „nem is vagyok olyan egyedül…”.
Caroline: Édes istenem! Pedig már kezdtem megnyugodni.
Sophie: Ameddig anyu itthon van, nyugodt vagyok, de ha utána történik, valami készüljetek, hogy megint költözöm valamelyikőtökhöz! 

Mrs. M: Jó reggelt hölgyeim, látom megkapták az üzenetem. Rose hányszor mondjam még el, hogy ne ücsörögj a padlón, mert megfázol?

Mrs.M: Remélem kipihentétek magatokat, mert most belehúzunk. És mielőtt annyira megörülnétek, hogy megússzátok a matek dolgozatot, szólok, hogy nem csak tanítási időben leszünk itt, hanem a mai próba valószínűleg estig is eltart. Sok lemaradást kell behoznunk. Későbbre behívtam a többi szereplőt is.
Sophie: Még mindig jobb, mint a padban dögleni…
Mrs.M: Jól van, akkor kezdhetjük is. Amíg a fiúk megjönnek, átnézzük az elejét. Caroline kérnélek, hogy figyelj oda. Sophie, te pedig vedd le a sálad, mert nem tesz jót a hangszálaidnak.

Mrs. M: Ugye gyakoroltál?
Sophie: Persze tanárnő…

Jason: Na helo-helo-helo! Már elkezdték?
Peter: Jó reggelt!

Mrs. M.: Nagyszerű, akkor nézzük is azt a táncot, ami a múltkor annyira nem ment.

Peter: Szia.
Sophie: Szia.
Peter: Miért mentél el?
Sophie: Meg kellett már látogassam a rokonaimat.
Peter: Vagy úgy…

Jason: Júj… Mennyi időt adjunk nekik?
Caroline: Tudod, enyhén Rose-ra emlékeztetsz.
Jason: Most miért?
Caroline: Ő is folyton a mások dolgával van elfoglalva. Bízd rájuk!

Jason: De hát, ha szerencsétlenek nem képesek kimutatni az érzéseiket?
Caroline: Mert te akkora szakértő vagy.
Jason: Persze én pro vagyok.
Caroline: Na, ja… Majd Peter is felhívja Sophiet az éjszaka közepén, hogy…
Jason: Oké, felfogtam!
Caroline: Inkább figyeljünk oda!

Peter: Beszélnünk kell majd próba után.
Sophie: Hmm… Miről?
Peter: A múltkori történtekről.
Sophie: Jaj…

Mrs. M: Oké, elég lesz! Meg vagyok elégedve. Majd, ha itt lesz, mindenki megnézzük a koreografált részt is. Kössük össze a szöveggel.

Órák múlva

Sophie: Azt hittem már sosem lesz vége!
Peter: Túl éltük…
Sophie: Na, igen. Szóval? Mi lenne ez a szigorúan bizalmas dolog, ami miatt öcsédnek taxit hívtál, hogy ne velünk jöjjön haza?
Peter: Nos, hát igen… Ami azt illeti, aggódom miatta.
Sophie: Aggódsz?

Peter: Igen. Meglehetősen furcsán viselkedik a múltkori óta. Én is tapasztaltam érdekes dolgokat, de eltulajdonítottam természetes dolgok műveinek.
Sophie: Mér? Pontosan mi van Jasonnel?
Peter: Sokszor csak meg áll egy helyben és bámulja a semmit. Mire megkérdezem mit bámul annyira és ő közli, hogy semmit, majd elsétál. Gyakran hallom, mintha álmában beszélne… Egyik éjjel át is mentem a szobájába megnézni mi van vele. Össze-vissza forgolódott az ágyában és közbe értelmetlen dolgokat motyogott.
Sophie: Ez ijesztő. És veled mik történtek?

Peter: Bekapcsol magától a tv… a csap csak úgy elkezd folyni… és a lámpák egyre gyakrabban pislákolnak. Éjszaka meg mindenféle fura zajok.
Sophie: …
Peter: Mi az?
Sophie: Ez nagyon komoly… Tuti, hogy valami nem stimmel. Azért mentem a nagyihoz, mert karácsony este egyedül voltam otthon és ez a valami, ami valószínűleg benneteket is ’kísért’ írt nekem egy üzenetet.
Peter: Mi állt benne?
Sophie: Csak, hogy „Nem is vagy olyan egyedül, Sophie.”
Peter: Kiderítjük mi folyik itt…