Sophie: … s az álmod egyszer, valóra vál… Szia anyu hazajöttem!

Sophie: Na, de szuper mi ez már megint? ’Kicsim, sajnálom, hogy így tudod meg, de vissza kellett mennem, ki volt kapcsolva a mobilod. Majd hívlak. Csóközön: Anyu.’ Pff… Jellemző. Ez meg… ’ Akarod tudni, hogy ki vagyok? Találkozzunk ott, ahol biciklizni tanultál.’

Sophie: Nem igaz már…

Sophie: Hé szia! Ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, de vészhelyzet van. El tudsz szabadulni otthonról, te vagy akár tesód?

Peter: Hát, ami azt illeti nem hiszem, anyám így is ideges, hogy hol voltunk eddig de várj egy pillanatot… ANYU! A SULIBAN HAGYTAM AZ EGYIK KÖNYVEMET AMI KÉNE TANULNI! ELEMEHETEK ÉRTE? … Oh, sajnálom de nem megy. Azért ha lehet, megpróbálok kiszökni, de nem ígérek semmit.
Sophie: Rendben, nem baj. Ha sikerülne, gyere a régi óvoda épülethez.
Peter: Mi? De hát…

Sophie: Egyedül kell mennem.

Sophie: A keleti hídlábhoz legyen szíves.
Sofőr: Rendben van. Elnézést, hogy beleszólok de nem vagy még fiatal hozzá, hogy ilyenkor olyan messzire mászkálj?
Sophie: Én sem szívesen megyek, de a rokonaim ott várnak, csak kicsit meg vagyok késve.
Sofőr: Értem.

Sophie: Nem hiszem el, hogy ezen a városrészen még mindig nem olvadt el a hó.

Sophie: Pont, ahogy emlékszem, csak enyhén gazosabb verzió. A kapu természetesen zárva és meg tudom érteni, hogy senki nem merészkedik ide.

Sophie: Szuper, bent vagyok…

Sophie: És most, hogyan tovább? Az épületbe úgy sem jutok be.

Sophie: Nem tudom elhinni, hogy ezek a halak még élnek. Ki etette őket? Istenem, mit keresek én itt?

Sophie: Innen alig lehet látni valamit…

Sophie: Szűzanyám!!!

…

Peter: Emiatt a liba miatt kapok majd szobafogságot…

Peter: Innen hallom, hogy csörög. Miért nem veszed fel?

Peter: Hahó! Valaki! Sophie?!

Peter: Nem hiszem el, hogy át kell itt másznom.

Peter: Sophie! Hallassz?

Peter: te nagyságos úristen! Sophie!

Peter: Sophie! Térj magadhoz! Jó atyám… Mi a…?

Peter: Hála a jó égnek magadnál vagy!
Sophie: Jaj, de jó, hogy itt vagy!
Peter: Igen, igen itt vagyok, mássz már ki a hóból! Mi történt veled?

Sophie: Ígérd meg! Ígérd meg, hogy erről nem beszélünk a többieknek!
Peter: Jól van, szentég teljesen át vagy fagyva!
Sophie: Nem tudom, hogy attól remegek vagy a félelemtől. Áúú, a fejem is hasogat.

Peter: Meg is halhattál volna. Mondjad mi történt?
Sophie: Elmondok mindent csak tűnjünk el innen!