Sophie: Miért van ezen a városrészen mindig ilyen hideg?
Peter: Nem tudom, de remélem, nem kell sokáig itt maradnunk.
Sophie: Őszintén, nem is tudom, hogy voltunk erre képesek. Teljesen ésszerűtlen.

Peter: Idenézz! Ez meg milyen hely?
Sophie: Nem tudom, láttam már korábban is, de nem igazán figyeltem föl rá.
Peter: Hazamenni nem hiszem, hogy akarunk ennyi fölösleges séta után, az oviba tényleg nem szerencsés elmennünk… Itt talán meghúzhatnánk magunkat.
Sophie: Persze, majd egy régi elhagyott házban fogunk éjszakázni.
Peter: Miért ne? Félsz?
Sophie: Hát, ami azt illeti, nem lelkesedem az ötletért.

Peter: Bízz bennem! Jó lesz!
Sophie: *Közhírré tétetik - Rosalia által -, hogy a csodás Sophie Finley, annyira félt, hogy képes volt engedni Peter kézfogásának.*

Peter: Nem lehet túl sokat látni. Talán betörhetném az üveget.
Sophie: Vagy bemehetnénk az ajtón?
Peter: Az ajtón? Na persze…
Sophie: Most miért? A szappanoperákba is mindig bejutnak az ilyen helyekre.
Peter: De sajnos ez nem egy szappanopera…

Sophie: Biztos vagy benne? Mert szerintem simán elmenne annak.
Peter: Lehidalok tőled.
Sophie: Nem vagy egyedül…

Peter: Hmm… 3 ajtó, te választasz.
Sophie: Szerintem meg te!
Peter: Hát persze…

Peter: Ez valami fürdőszoba, víz biztos nincs, szóval minket nem érdekel.

Sophie: Ezt láttuk kintről. Hálószoba. De egy ágyas.


Peter: És még egy háló… Ez viszont két ágyas.

Sophie: És most komolyan azt szeretnéd, hogy maradjunk itt? Ha azon múlik, haza tudok sétálni.
Peter: Én nem szeretnék. Tudni akarom, mi van az ovival, de rájöttem jobb, ha fényes nappal megyünk.
Sophie: Holnap iskola van Peter…
Peter: És? Nem arról vagy híres, hogy olyan különösebben érdekelne.

Sophie: Jaj, nem is a matekóra miatt aggódom. -.-’’ Holnap egész nap főpróba, nem rémlik? Holnap délután van az előadás!
Peter: Ohh… Mind1, még mindig jobb, ha korán reggel megyünk haza, mint most.
Sophie: Jó, de akkor alvás!
Peter: Aha. Ha nem bánod, nekem szimpatikusabb a másik szoba, úgyhogy átmegyek.
Sophie: Akkor kénytelen leszek veled menni, mert egyedül hétszentség, hogy nem maradok.
Peter: Oké.

Peter: Öm, nem azt mondta, hogy alvás? Akkor te nem jössz?
Sophie: De, mindjárt megyek.

Peter: Hé… Nem vagyok, éppen egy lelki fürkész figura, de igazán jól tudok hallgatni. Mi bánt?
Sophie: *Mi is?*  Haha… Semmi.

Peter: Súgd meg Peter bácsinak mi a probléma!
Sophie: Jaj, semmi te bolond! Csak azon gondolkozom, mit keresek én itt, amikor ha otthon maradok, épp most tartanék a Pán Péter legszebb részénél.
Peter: Pán Péter? Azaz, Peter Pan? Jaj, ne is aggódj, hiszen itt vagyok én, mint Peter! Még ha Sohaországba nem is, de Álomországba, most elrepülhetünk. Na, ne aggódj!

*ZzzZZzzZzzZZz…*

…

*ZzzZZZZZzzzzZzZzz…*

…

Sophie: Peter! Kelj fel! Elmegyünk innen!

Sophie: Hahó! Peter, ébredj!

Peter: Mi az? Mi történt?
Sophie: Ne haragudj, de nem bírok itt maradni!