Rose: Ti meg… Ugye nem? Jézusom Mrs. Martin ki fog térni a hitéből! Mindegy… gyerünk-gyerünk-gyerünk! Nem várakoztathatjuk tovább a közönséget.

…

Caroline: Trallala, föl mosom a padlót, mert nagyon koszos… Trallala, el akarok menni a bálba.

Rose: Jason! Mit csinálsz? Még nincs jelenésed.

Jason: Hello Hamupipő! Mikor hagyod el a cipőd?

Caroline: Ömm… Ki maga és milyen cipőről beszél?
Jason: Én vagyok a te herceged!

Jason: Táncoljunk! Zenét!

Caroline: Jason! …

…

Jason: Jaj, Hamupipőke úgy szeretlek!

Jason: Ez meghalt!

Bred: Te szentséges ég…

Jason: Brühühühüüüü… Újra kell élesszem!
Caroline: Nyugodj meg! Élek…

Jason: ÁÁÁááÁÁáÁáÁáááá…. Egy zombi!!!

Rose: Öhm… Vége az első felvonásnak, most rövid szünet következik, kérjük addig látogassák meg a büfét!

Sophie: *Szörnyen hasogatott a fejem mikor kezdtem magamhoz térni, el sem tudtam képzelni mi történt velem.*

Sophie: Hol vagyok?
Dr. Krance: Hát magadhoz tértél… Kórházban vagy Sophie.

Dr. Krance: Szia, én Dr. Krance vagyok. Csúnya baleseted volt, kificamodott a bokád, beverted a fejed, van egy szép nagy búbod, de szerencsére nem kaptál agyrázkódást. Van egy kisebb sérülés a homlokodon is, de ne aggódj, hamar rendbe fogsz jönni.
Sophie: Már megint ki ment a bokám? Igen ez jellemző rám…

Dr. Krance: Csak semmi hirtelen mozdulat. Feküdj csak vissza… Nagyon rendes barátod van, tudod-e? Ő értesített minket, és el sem mozdult az ágyad mellől. Ő választotta az ágyneműt is. Azt mondta, hogy ha fölébrednél egy fakó fehér ágyneműhuzattal szívbajt kapnál.
Sophie: Ömm… Igen. Ő most hol van?
Dr. Krance: Csak kiküldtem, amíg megnézem, hogy változott-e az állapotod. Szeretnéd, hogy beküldjem?
Sophie: Igen, köszönöm…

Sophie: *A fejem ugyan szörnyen fájt, de legalább Peter jól van. Jól van, és nem esett semmi baja.*

Dr. Krance: Jó hírem van, visszamehetsz… magához tért.
Peter: Köszönöm doktornő.

Sophie: Itt vagy.
Peter: Persze, hogy itt vagyok.
Sophie: Mi történt? Mi van a többiekkel? És az előadás? Peter…

Peter: Nyugalom. Mindjárt itt lesznek a barátaid, ami pedig a Hamupipőkét illeti, szerintem Mrs. Martin nem fogja egyhamar kiheverni.
Sophie: Istenem… Mi történt miután elmentem? Jaj, Peter annyira aggódtam.

Peter: Tudod, most eszembe se juttatod Barbiet.
Sophie: Ne tereld a témát! Mi történt?
Peter: Bármi is volt, már vége.
Sophie: Peter! Tudni akarom.

Peter: Az a valaki bedühödött mikor elmentél. Nekem ugrott, de sikerült elfutnom. Aztán megjelent Salam atya és, amint meglátta elhúzta a csíkot. Elmagyaráztam az atyának,  mi történt és, hogy meg kell találjunk téged. Szerencsére nem kellett sokat keresnünk, megtaláltunk, de nem voltál magadnál. A szívbajt hoztad rám. Még szerencse, hogy itt van a szomszédban a kórház, azonnal iderohantam.

Sophie: Folyton bajba kerülsz miattam. Tönkretettem az egész évedet.
Peter: Sophie, te mindent csináltál, de tönkre semmit nem tettél… na jó talán az előadást de együttes erővel csináltuk. Hálás vagyok neked, tudnod kell.

Rose: Na, mi a pálya? Jól vagy Sophie?

Sophie: Mind itt vagytok!
Caroline: Még szép, hogy itt vagyunk.
Sophie: Jaj, de jól áll a ruhám! De Jason miért van manónak öltözve?

Jason: Látod, mondtam én, hogy úgy nézek ki…
Caroline: Jól van hercegem… Na de meséljetek mi történt?
Sophie: Hosszú történet, majd elmondjuk. Inkább meséljetek ti mi történt!
Rose: Hosszú történet, majd elmeséljük…
Sophie: Ó, de örülök nektek! Tudjátok milyen szépek vagytok így együtt négyen?

Bred: Egy kívülálló azt mondaná, milyen szépek vagyunk, így együtt hatan.
Jason: Hatan vagyunk? Nem hete… ja semmi, azt hittem, hogy az a növény…na mindegy.
Sophie: Jut eszembe Jason, nagyon szeretnék egy olyan bátyót, mint a tiéd!
Peter: Cöhh…
 

Sophie: *Ott virrasztottak mellettem, mind az öten… Na jó, Jason néha bealudt, de én is, mondjuk arról valószínűleg a nővérke által belém tuszkolt altatók tehettek. Peter is igen fáradt volt a történtek után, reggel a lányok és Bred kuncogására ébredve tapasztaltam, hogy ott alszik mellettem édesdeden.*