Sophie: Eddig is szerettem ezt a várost, de most egyre inkább… mondjuk, nem vagyok éppen a nagyvároshoz szokva.
Maya: Majd hozzászoksz. Mi speciál csendes környéken lakunk, majd oda is elviszlek. Meg a város másik  95%-ra ahol nem voltunk.
Sophie: Helyes, én is így gondoltam.

Sophie: Szép ez a hely.
Maya: Igen. Szerintem a legjobb park a környéken. Bár, azt mondják a sulinak még szebb van, de hát oda még nem jutottam el.

Sophie: Majd biztos elmehetünk.
Maya: Ott szokták tartani a rendezvényeket, ha jó az idő.
Sophie: Aha… Pedig az évnyitó nem ott volt.
Maya: Mivel zuhogott az eső…

Sophie: Ja, tényleg… Úristen! Ezek meg kicsodák… vagyis… micsodák?!

Maya: Jaj, ne… olyan nagy ez a város, miért pont itt kell… argh.
Sophie: Ha?

Maya: Bal oldalon a harcsapofájú Clau, jobbra pedig a kacsaorrú Leila. Testvérek. Clau idősebb egy évvel Leilánál, az előző sulimban évfolyamtársam volt.
Sophie: Vágom, szóval egyidős velünk. Ha lennének rá megfelelő szavak elmondanám mennyire vagyok rosszul az ilyen emberektől. Nem szép dolog a külső alapján ítélni, de a fajtájukra elég ránézni és már tökéletesen látszik is, hogy milyenek.
Maya: Ne nézz rájuk, jobb ha észre sem vesznek!

Clau: Hé, te vagy az Maya? Emlékszel rám? Én vagyok a ku**a.
Sophie: Tényleg?!
Leila: Jéjjmá…

Maya: Most is te mondtad magadra!
Clau: Okosan pofázzál csicska!
Sophie: Héhé!
Leila: Oda nézz Clau!

Clau: Mi van Maya? Szereztél egy új barátot?! Ez furcsa.
Maya: Jaj, kussoljál már!
Leila: Dikk.
Sophie: Hallod te lány milyen komoly megnyilvánulásaid vannak.

Leila: Mondd csak, szeretnél valamit?!
Sophie: Tőled?! Semmit.
Clau: Vigyázz a szádra!
Sophie: Szerintem teljes biztonságban van.

Leila: Mit képzelsz?
Sophie: Sok mindent.
Clau: Az látszik.
Sophie: Nagyon örülök, hogy megismerkedhettünk, remélem, nem sokára megismételjük ezt a kis csevejt, de most szerintem mennetek kell. Sziasztok!
Leila: Szo**atok ki!

Leila: Fuhh, ezt a kis...
Clau: Ne aggódj Leilussh! Majd meglátjuk, mit fog csinálni a kis ku**a miután jól megtéptük.

Maya: Te bolond vagy. Azt hittem nem fogod ennyivel megúszni.
Sophie: Ugyan mit?
Maya: Hogy mertél nekik szólni egy rossz szót.

Sophie: Én semmi rosszat nem mondtam.
Maya: Hát… pedig úgy tűnt.
Sophie: Ez a taktikám. Ő nekik is így tűnhetett, szóval most valószínűleg szörnyen idegesek… de ha át gondolod, semmi rosszat nem mondtam, és ebből később is csak előny származik.

Maya: Furfangos. Mostanra már tuti megbeszélték, hogy milyen nagyon meg fognak téged tépni.
Sophie: Megnézem, ahogy egy maguk fajta elgörbíti akár egy hajam szálát.
Maya: Ku**vának vagy náluk titulálva… innentől kezdve…

Sophie: Tényleg?! Azta de jó… Hallod valóban… tényleg, pont az vagyok. Na tudod, ilyenkor vágna előszeretettel egy értelmező kéziszótárt hozzájuk Rose. Ha ő meg Cari itt lettek volna akkor nem csak dühöngve egyenesen sírva mennek el. Caroline amúgy szerény kis csaj, de úgy rühelli ezeket meg is fojtaná őket.
Maya: Szívesen megismerném őket.
Sophie: Majd bemutatlak nekik.

Sophie: Na, köszönök mindent. Ez vicces volt, de most mennem kell, szerintem már így is dühöngnek, hogy hol vagyok.
Maya: Oké, holnap találkozunk a suliban.
Sophie: Naná! Szia…
Maya: Helo!

*Ó, üzi! Cörgött a kis üzi… üzenetet kaptál.*

*Sms: Szegény Hamupipőke… nincsen herceg, nincs Happy End. -C*