…

…

Rose: Kezdek aggódni. Nem is tudom, hogy gondoltuk, hogy Sophie képes lesz egyedül idetalálni.
Caroline: Csak van annyi esze, hogy ha eltéved megkérdez valakit merre menjen…
Rose: Ne legyél abban olyan biztos…

Sophie: Megvagytok!
Caroline: Helló, már azt hittük sosem érsz ide.
Rose: És, hogy tíz év múlva megtalálunk egy árokpartján és meglepve tapasztaljuk, hogy szakállat növesztettél, háziállatnak meg krokodilt tartasz.

Sophie: Hízelgő, hogy ennyire bíztok a tájékozódási képességemben.
Rose: Ugyan kérlek… nem én tévedek el a saját házamban.
Sophie: Pofád lapos!

Sophie: Egyébként kösz az üzenetet kedves C, mint Caroline. Nagyon szellemes volt.

Caroline: Üzenet? Hmm?
Sophie: Bizony bizony..
Caroline: Normális ha nem tudom miről beszélsz?
Sophie: Rose?

Rose: Nem vágom mi van. Milyen üzenet?
Sophie: A francba, túl őszintének tűntök. Az előbb kaptam egy üzenetet egy bizonyos „C”-től. A humorérzéke a tiétekre emlékeztetett. Hadd idézzem „Szegény Hamupipőke. Nincsen herceg, nincs happy end. –C”
Rose: Eskü ehhez, most nincs közöm.
Caroline: Én sem tudok róla semmit.

Sophie: Nyakamat tettem volna rá, hogy ti voltatok. De akkor.. Nem tudom. Végülis az előbb a parkban találkoztam két konzervagyú libával. Az egyikük neve C-vel kezdődött, de még a nevemet se tudhatja, nem, hogy a számomat és, hogy Hamupipőke voltam a tavalyi darabban.

Caroline: Most beparáztam. Nem lehet, hogy a fiúk voltak vagy valami? Lehet, hogy Peter így próbálja fölkelteni a figyelmedet.
Sophie: Na jó, oké… akkor már valószínűbb, hogy mégis az a csaj volt.

Rose: Ugyanmár! Csak nekem ilyen egyértelmű? Valaki, akinek C-vel kezdődik a neve és egy ilyen lesajnáló üzenetet ír neked a „hercegedről”… Öljetek meg, ha ez nem a mi drága Christa barátnénk, hogy csapná el egy busz.
Sophie: Én is gondoltam rá, de… Christa.. komolyan? Nem tudom Rose…

*Pipipi*

Caroline: Jason…

Caroline: Szia szívem. (…) Tessék? (…) De mi? (…) Biztos… (…) Oké, megyünk, majd találkozunk, puszi.
Sophie: Na mi van?

Caroline: Valami gáz a koliban.