Sophie: *És értem mikor jössz el végre? Habozás nélkül elmennék veled!*

Sophie: *Mennyivel jobb lenne a Pán Pétert feldolgozni a Hamupipőke helyett.*

…

Sophie: Szia Peter! Tartsd egy pillanatra, most megy a kedvenc jelenetem…
- Felejtsd el őket! Ne törődj velük! Gyere velem, hogy soha… Soha ne érhessenek utol a felnőtt dolgok.
- A soha, nagyon hosszú idő…
Sophie: Ó istenem… Na igen, mit szeretnél?

Peter: Átböngésztem a könyveket, de nem találtam semmi igazán hasznunkra valót, csak mindenféle szektákról hadováltak.
Sophie: Igen, én is ilyenekre emlékeztem.
Peter: De ez nem minden. Miközben lapozgattam, az egyikből kiesett egy fénykép.
Sophie: Milyen fénykép?
Peter: Egy ovis fotó.

Sophie: Tessék?
Peter: Egy óvodás csoportkép. De ez még nem is lenne furcsa. Csakhogy az arcod, öcsém arca, és a barátnőidé… Át van rajta húzva.
Sophie: Atyám! Tisztára, mint a Rémálom az Elm utcában-ban. Akarom mondani ez ijesztő… nagyon.
Peter: Gondolhatod, hogy megijedtem én. Jasonnek nem mutattam meg.
Sophie: Helyes, ez maradjon is így.
Peter: Elmegyek most körül nézni az oviba. Arra gondoltam velemjöhetnél, de ha jól hallom dolgod van.

Sophie: Nem, dehogy. Vagyis… Már indulok is.