Évadzáró
Aztán nem igen hallunk majd egymásról és csak egy ember lesz a múltból, aki megmentette az életem...
És ezután? Ó... igen. Azt hiszem nincsenek szavak, amelyekkel kifejezhetném milyen képet vágott Mrs. Martin, mikor meglátott. Az elmeséltek alapján Jason pedig hát... khm... nem fogja a Broadwayen végezni, de remélem Cari nem fog a kis ömm "hepehupa" következményei miatt berágni rá. Bredről annyit, hogy igazán élvezte ezt a kis előadást, nem kevésbé Rose sem, aki szerencsétlen a végén már a zongorába csapkodta a fejét. Legyen elég annyi, hogy ha itt folytatnám, a sulit Mrs. Martin feltehetőleg csak az után bízna rám bármilyen szerepet, hogy írásban megfogadom "majd az előadáson is megjelenek"... így gondolom Peterre sem vár szép jövő.
A történtek után... nem háborgatott a túlvilág, sem mi viszont, Jason és Bred kapcsolata fény... azaz miket beszélek, hiszen az minden nap fénykorát éli. Na jó, enyhén… De tényleg nagyon picit megkomolyodtak és igyekeznek sok időt tölteni barátnőikkel... Oké tudom... mi van Peterrel? Ki kell, ábrándítsalak. Semmi. Jövőre én elmegyek középsuliba, ő itt fejezi be a gimit. Aztán nem igen hallunk majd egymásról és csak egy ember lesz a múltból, aki megmentette az életem. De hát, ez engem sosem érdekelt és nem is fog, hiszen „csak megcsináljuk a darabot és kész”… csak, hogy nem csináltuk meg. Paff és dödödö…
De úgy érzem, bármi is történt, még nincs vége.
|