Epilógus
Tavasszal együtt sétáltunk a végtelen erdőben... Nyáron együtt számoltuk a véget nem érő égen a csillagokat... Ősszel együtt néztük a napnyugtát az aranyszínű mezőkön, s csókolóztunk... Télen kergettük egymást, miközben a bolyhos hópelyhek egyre csak hulltak az égből... Mikor ezek az értékes emlékek előjönnek, eszembe jut, hogy mikor újra találkozunk még több értékes emlékünk lesz.  Remélem hamarosan visszajössz. Tovább…

1. rész
Talán nem hiszel nekem, de... mielőtt elmondta volna a nevét... úgy éreztem, mintha már tudtam volna, hogy ki ő... Kyle Miller.   Tovább…

2. rész
- Ha bármi problémád van én szívesen meghallgatom. Te is meghallgattál... és... - Milyen kár, hogy nekem nincsenek problémáim. Ami viszont a tieidet illeti... ez az életnek az ajándéka, nem gondolod? Tovább…

3. rész
- Nem mutatja ki az érzéseit... lehet, hogy egyke? - Nem az. Volt egy nővére. - Tényleg? Miért 'volt'? - Mert múlt nyáron meghalt. Tovább…

4. rész
"Oké"? Annak ellenére, hogy ez volt az első vallomásom születésem óta, egy gyors és fájdalmasan őszinte okét kaptam válaszul... Vajon mi lett volna, ha úgy teszek, mintha nem hallottam volna, és azt mondom "igen." ? Tovább…

5. rész
Hadd kérdezzek valamit... Igazán, tényleg szeretsz egy olyan embert, mint én? (...) Haboznod kellett a válaszon, igaz? Nem lehet, hogy te is csak úgy érzel irántam, mint én irántad? Tovább…

6. rész
- Te vagy az első lány, aki azt mondta, hogy haljak meg. - Akkor hadd mondjak még többet! Hülye! Idióta! Szamár! Ku*va gyereke! Tovább…

7. rész
- Mikor azt mondtam 'szeretlek' tévedtem! - Megmondtam. (még nem elérhető)