Epilógus
Tavasszal együtt sétáltunk a végtelen erdőben...
Nyáron együtt számoltuk a véget nem érő égen a csillagokat...
Ősszel együtt néztük a napnyugtát az aranyszínű mezőkön, s csókolóztunk...
Télen kergettük egymást, miközben a bolyhos hópelyhek egyre csak hulltak az égből...
Mikor ezek az értékes emlékek előjönnek, eszembe jut, hogy mikor újra találkozunk még több értékes emlékünk lesz.
Remélem hamarosan visszajössz.














|